Home / Ezüstkolloid tudástár / Ezüstkolloid – Tények és tévhitek

Ezüstkolloid – Tények és tévhitek


Az ezüstkolloidot elsőként az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerfelügyelete ismerte el, gyógyhatású készítményként 1991-ben. Orvosi beszámolók igazolják, hogy belsőleges és külsőleg használva igen hatékony a cukorbetegség, candida, súlyos égési sérülések, szifilisz, malária, kolera, stb. gyógyításánál.

Tények az ezüstkolloidról:

– Alfred Searle, az amerikai gyógyszerész kamara alapítója szerint az ezüstkolloid használata az emberek gyógyításában azzal a hatalmas előnnyel jár, hogy nagyon gyorsan végez a parazitákkal anélkül, hogy az emberre bármilyen toxikus hatással lenne.

– Science Digest, szerint az ezüst a legerősebb bacilusvadászunk. Egy antibiotikum talán fél tucat különféle kórokozót tud elpusztítani, az ezüst azonban mintegy 650-et. Ellenálló fajták nem tudnak kifejlődni. Megállapította továbbá, hogy az ezüst egyáltalán nem mérgező, ezért a gyógyászatban kihagyhatatlan.

– Dr. Larry C. Ford, az UCLA Orvosegyetem Szülészet- és Nőgyógyászati Fakultásának tanára nyilatkozta 1988. novemberben: Az ezüst kolloidnak baktérium és gombaölő hatása van, még a Candida Albicans és a Candida Globala esetében is.

– Dr. Carl Moyer, a Washingtoni Egyetem Sebészeti karának elnöke szerint az ezüstnek több száz jelentős, új orvosi alkalmazása lehetséges. A kolloid ezüst, az ezüstnek egyetlen formája, melyet biztonságosan alkalmazhatunk adalékként. A testszövetbe elég lassan szívódik fel ahhoz, hogy ne okozzon irritációt. A kolloid részecskék fokozatosan terjednek szét a vérben, és hosszantartó gyógyító hatásuk van.

– Harold Davies: A kolloid ezüstöt elsőként az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerfelügyelete ismerte el, gyógyhatású készítményként 1991-ben. Orvosi beszámolók igazolják, hogy belsőleges és külsőleg használva igen hatékony a cukorbetegség, candida, súlyos égési sérülések, szifilisz, malária, kolera, stb. gyógyításánál.

Tévhitek az ezüstkolloidról:

„A Blue Man” csalás

Mostanra szinte már mindenki ismeri a történetet Paul Karasonról, akit a média csak úgy hív , hogy „A Blue Man”. Habár a média folyamatosan azt mondta, hogy ezüstkolloidot szedett, semmi sem áll távolabb az igazságtól. A Blue Man történet egy hatalmas port kavaró, félrevezető tájékoztatás lett, amelyet gyógyszeripari érdekek vezettek. Az volt a kampány terve, hogy elijesszék az embereket attól, hogy ezüstkolloidot szedjenek. Azt állították, hogy Paul állapotát ezüstkolloid okozza, sugallva ezzel, hogy bárki, aki ezüstkolloidot szed hasonló mellékhatások jelentkezhetnek nála is, mint Paul Karassonnál. Az egész történet természetesen csak megtévesztés. Valójában Paul bőrének kékes-szürke elszíneződését argiriának nevezik. Paul egy otthon előállított, ezüst keveréknek köszönheti ezt az állapotot, ami egy többnyire erősen koncentrált ionos ezüst oldat volt. Paul azt hitte, hogy ezüstkolloidot állított elő. A főzethez sót adott, és elektrolízis segítségével magas koncentrációjú nagy részecskéjű ezüst klorid-ot szeretett volna létrehozni, ami argyria-t okoz. Saját magán tesztelte a keveréket, kívül-belül. Befejezésül szoláriumba ment, hogy a testében lévő ezüst fixálódjon. A történet tanulsága, hogy tudjuk mi a különbség az igazi ezüstkolloid, és az ionos ezüst vagy ezüst protein között. Egyiket se próbálja meg otthon elkészíteni. Igazi ezüstkolloidot egyébként sem lehet otthon előállítani.

A Blue Man sztori….